ax

Az elmúlt 2020-as év számos új alkalmazást adott nekünk, amiket meg kellett tanulnunk. Voltak olyanok, amik a semmiből tűntek fel. Mások letűntek, és vesztesként kikoptak a napi használatból. A számos új felület megtanított alkalmazkodni, naponta újat tanulni. Belemerülni a digitális világba. Olyanoknak is, akik eddig viszolyogtak az okos eszközöktől. Vajon az Adaptive experience segíthet ezen?

Hangzatos neveket hozott az elmúlt 10-15 év, amikor sorra jelentek meg az okos képernyők. Olyan felületeket kellett készíteniük a designereknek, amik intuitívak. Ezen a téren sokat köszönhetünk az Apple-nek, ahol mindig is fontos volt a jó kezelhetőség. Mára etalonnak számítanak az iránymutatásaik. Nyugodt szívvel támaszkodhatunk a vizuális megjelenítési rendszereikre. A színek, formák, mozgások kognitív hatásaival sokat kísérleteztek, hogy tökéletes élményt nyújtsanak.

Megismertünk foglamakat UX (User Experience), CX (Customer Experience), ami mind azt szolgálta, hogy a felhasználó minél jobban része legyen egy termékenek, és a termék szolgálja ki az igényeit. Minél egyszerűbb módon. Ez jóval korábbra nyúlik vissza, a II. világháború időszakára.

Vannevar Bush az 1930-es években a “memex” ötletével állt elő, ami tuljadnoképpen egy személyes könyvtár (tároló) víziója volt. 1945-ös publikációja utána azonban hamar felismerte, hogy az emberi elme nehezen fog megbírkózni a rendelkezésre álló elképesztő méretű adatmennyiséggel. Élete során azon dolgozott, hogy az ember-gép minél természetesebb harmóniáját, és együttműködését megalkossa. Egy ilyen következmény volt az egér.

Mi az Adaptive experience?

A termékek, felületek tervezői sok ezer munkaórát töltenek el vele, hogy felhasználóbaráttá, szerethetővé tegyék azt a majdani felhasználóknak. A szoftverek előnyben vannak a fizikai társaikhoz képest, hiszen aránylag könnyen módosíthatóak. Fizikai terméknél jó példa a személyre szabhatóságnak, amikor pl. az autó színét mi válaszhatjuk ki. A kárpitozást. Milyen extrák legyenek az autónkban. Úgy érezhetjük, hogy van beleszólásunk. Valamelyest egyedivé tehetjük. Ezért még fizetünk is többletet. Tehát igény van a testreszabhatóságra.

A szoftverek terén ez valamelyes könnyebb. A Google keresőnk megtanulja a témáinkat, és azokat helyezi előbbre a találati listában. Olyan cikkeket kapunk, ami az érdeklődési körünknek megfelel. A chat alkalmazásunk háttérszínét beállíthatjuk.
Ezek alig észrevehető apróságok, de mégis megszemélyesítik az igényeinket.

Az kevésbé látható trend, hogy egy alkalmazás felületét szabhatnám a magam igényeire. Annyi felülettel kell már kapcsolatba lépnünk. Csak beszélgetésre van 5-6 db, amit használok magam is. Naptárak. Képszerkesztők, stb.

Eljön-e az idő, hogy az engem érdeklő funkciókat tegyem fel egy felületre, a többit pedig rejtsem el?
Az alkalmazások között váltva ugyan ott találjam meg a kedvenc funkciómat, amit minden alkalmazásban ugyan onnan érek el?
Át tudom-e mozgatni az ikonokat? Az ismerőseim listáját magam rendezhetem, hogy mit lássak?

Ezek ugyan ellent mondanak a tervezők terveinek, hogy egyedi felületet készítsenek. Mégis, felismerhető legyen a funkció, egyértelmű legyen.

A funkció szempontú megközelítés

Tovább boncolgatva az Adaptive experience kérdését, az ilyen újításnak a célját kell megvizsgálni. Mit ad ez hozzá az élményhez? Egyszerűsít? Könnyít bármit is? A Virtual Reality vagy Augmented Reality kifejezetten egy ilyen terület.

Van-e igény olyan eszközre, ahova be van kötve az összes pl. chat alkalmazás. Én nem feltétlenül azt akarom megmondani, hogy melyikkel érem el az ismerősömet, csak hogy küldjek neki üzenetet. Lehet-e valamilyen szempont alapján a legrelevánsabb csatornán elküldeni?

Vagy pl. a képeim szerkesztése. Minden app egy kicsit egyedi, mindegyik másban erős. Tudom-e úgy használni ezeket a funkciókat, hogy összesíti egy felületen a beállításokat az összes telepített app közül? Hogy melyik tud vicces szemüveget rátenni, vagy a hátterét megváltoztatni, nem lényeges. Valamelyik végezze el nekem.

Az, hogy egy ilyen gondolkozás elindul-e, nem tudom. A 2021-es év viszont további kihívásokat fog tartogatni számunkra, hogy a virtuális világban elmerülve hogyan fogunk tudni könnyedén eligazodni. Nem a húszonéves korosztályról van csak szó. Gondolni kell a korosztályok skálájának másik végére is. Ne elidegenedés, hanem egyre jobb bevonásuk legyen a kitűzött cél. Létezik erre W3C ajánlás, amit érdemes lesz 2021 során egyre szorosabban követni és beépíteni, hiszen új felhasználókat nyerhetünk meg általa.